Az adott szó

"Az adott szó nem hang – hanem súly."

Volt egyszer egy ember, aki ritkán beszélt.

Nem azért, mert nem lett volna mondanivalója, hanem mert tudta: minden kimondott szó nyomot hagy.

Ha megígért valamit, nem tette hozzá, hogy "majd meglátjuk".

Nem biztosította túl magát magyarázatokkal.

Csak bólintott.

És amikor bólintott, az már döntés volt.

A faluban tudták ezt róla.

Nem volt hangos, nem volt látványos.

De ha azt mondta: "ott leszek" – akkor ott volt.

Ha azt mondta: "megcsinálom" – akkor elkészült.

Nem mindig időben.

Nem mindig könnyen.

De mindig igazán.

Volt, aki kinevette.

– Miért nem ígérsz többet? Úgyis elfelejtik!

– Miért nem mondasz igent mindenre? Akkor fontosabbnak tűnnél!

Ő csak annyit felelt:

– Az adott szó nem dísz. Az teher. És nem mindenki bírja el.

Aztán jöttek mások.

Gyorsabbak. Hangosabbak.

Tele tervekkel, ígéretekkel, határidőkkel, amelyek sosem értek célba.

Ők messzire indultak.

Sokat beszéltek.

Sokat ígértek.

És egy idő után senki sem várta őket.

Az az ember viszont maradt.

Nem lett híresebb.

Nem lett gazdagabb.

De amikor kimondott egy mondatot, az még sokáig ott maradt mások életében.

Mert vannak szavak, amelyek nem futnak előre.

Nem ígérnek csodát.

Csak megtartják azt, amit mondtak.

És ez messzebbre visz, mint ezer hangos ígéret.

Nem az számít, mit mondunk.

Hanem hogy vissza lehet-e térni ahhoz, amit kimondtunk.