"Amikor újra megtaláljuk egymást"

"A szeretet nem múlik el – csak csendben megvár."

(Nővérkém)

Vannak arcok, amelyek nem tűnnek el.

Csak elcsendesednek bennünk, mint egy dallam, amit az élet zaja elfed egy időre.

Azt hisszük, elvesztek.

Pedig csak vártak.

Ez az arc nem a múltból néz vissza, hanem abból a pontból, ahol a szeretet már nem kér számon, nem siet, nem fáj.

Csak ott van.

Úgy, ahogy mindig is volt.

Amikor újra rátalálunk egy ilyen képre, nem emlékezünk — hanem hazatérünk.

Egy pillanatra megáll az idő, és megértjük:

nem az számít, mennyi minden maradt kimondatlan, hanem hogy a lényeg soha nem veszett el.

Mert vannak kapcsolatok, amelyek nem a szavakban élnek, hanem abban a csendben, amely akkor is összeköt, amikor már nem keressük egymást — csak megtaláljuk.

“Vannak képek, amelyek nem emlékeztetnek, hanem megnyugtatnak.

Azt mondják: rendben volt így is.

A csend nem hiány volt, hanem érés.

Ami igazán számított, az végig jelen maradt – akkor is, amikor nem láttuk.”