Amikor mindenki fordul.

"Nem attól vagy egyenes, hogy soha nem változol — hanem attól, hogy nem árulod el magad."

Egy kisvárosban élt egy férfi, akiről azt mondták: makacs.

Nem kiabált.

Nem vitatkozott sokat.

Csak nem fordult.

Amikor a többiek egyik napról a másikra véleményt váltottak, ő nem tette.

Amikor a hangosabbak lettek az igazak, ő nem lett hangosabb.

Amikor azt mondták: "Most ez a divat", ő csak annyit felelt: "Lehet."

Egy barátja egyszer megkérdezte tőle:

– Miért nem alkalmazkodsz? Könnyebb lenne.

A férfi elmosolyodott.

– Alkalmazkodni tudok – mondta. – De irányt váltani nem minden szél miatt.

– De hát akkor magányos maradsz.

– Lehet – bólintott. – De legalább nem veszítem el magamat.

Egyszer nagy vita tört ki a városban.

Oldalak alakultak.

Zászlók, hangok, indulatok.

A férfi ott állt a téren, csendben.

Nem tapsolt.

Nem szidott.

Nem állt senki mögé vakon.

Csak azt mondta, amit mindig is gondolt.

Néhányan hátat fordítottak neki.

Néhányan kinevették.

Néhányan megértették.

Az évek múltak.

A hangos emberek eltűntek.

A zászlók lecserélődtek.

De a férfi ugyanott állt.

Nem azért, mert igaza volt mindenben.

Hanem mert nem adta el magát a könnyebb úton.

Egy fiatal egyszer odament hozzá.

– Honnan tudod, mikor kell maradni és mikor kell változni?

A férfi így felelt:

– Változni akkor kell, amikor tanulsz.

Maradni akkor kell, amikor csak nyomnak.