Ahol a csend tanít.

"A csend nem üresség — hanem az a hely, ahol a lélek végre meghallja önmagát."

Egy öreg Sensei minden hajnalban ugyanarra a kőre ült ki a kert szélén.

Nem meditált látványosan, nem mormolt szavakat.

Csak ott volt.

Egy tanítvány egyszer megkérdezte tőle:

– Mester, mit csinálsz ennyi ideig mozdulatlanul?

Az öreg elmosolyodott.

– Meghallgatom azt, ami nem beszél.

– És mit mond a csend? – kérdezte a fiú.

– Azt, hogy minden rendben van akkor is, amikor te még nem érted.

A tanítvány sokáig gondolkodott ezen.

Évekig kereste a válaszokat könyvekben, emberekben, utakban.

De a nyugalmat nem találta meg sehol.

Egy napon elfáradt.

Nem keresett tovább.

Csak leült ugyanarra a kőre, ahol a mester ült valaha.

És először nem akart semmit megérteni.

Nem akart jobb lenni.

Nem akart megérkezni.

Csak ott volt.

Akkor értette meg: A csend nem válasz a kérdésekre.

A csend az a hely, Ahol a kérdések már nem fontosak.

És ott, ahol már nincs kérdés, a lélek végre hazatalál.

Nem minden út visz előre.

Van, amelyik megállít… hogy  amit kerestél, mindig benned várt.