A zárt kapu.

Volt egyszer egy kisváros, ahol minden házon erős vasajtó volt. Az emberek minden reggel kinyitották, este bezárták, de mindig gondosan ügyeltek rá, hogy a kapun belül csak az legyen, amit ők ismernek és elfogadnak. A szomszédok ugyan köszöntek egymásnak, de ritkán ültek le beszélgetni: mindenki félt attól, hogy a másik valami olyat mond, ami kilóg a megszokott keretekből.

A város közepén állt egy régi, málló kőkapu, amit senki sem használt. A legenda szerint, aki átmegy rajta, más szemmel látja a világot. Ezért is kerülték – hiszen mi lesz, ha olyat látnak, amit nem tudnak megmagyarázni? Jobb, ha a világ egyszerű marad, gondolták.

Egy nap egy vándor érkezett. Nem volt nála semmi különös, csak egy hátizsák és egy mosoly. Megkérdezte az embereket:

– Miért nem használjátok ezt a gyönyörű kaput?

Nevettek rajta:

– Az csak bajt hoz! Olyan dolgokat enged be, amiket nem értünk.

A vándor azonban kíváncsi volt, és átlépett a kapun. Nem történt semmi látványos: ugyanazt a várost látta, ugyanazokat az embereket. De a szemében valami megváltozott. Olyat is észrevett, amit mások nem: a gyerekek nevetésében a szabadságot, a fájdalmas csendben a kimondatlan szeretetet, a bezárt ajtók mögött a vágyat a kapcsolódásra.

Amikor visszatért, mesélni kezdett:

– Nem a kapu változtatja meg a világot, hanem az, hogy merünk-e máshogy látni. Az ismeretlentől nem félni kell, hanem figyelni rá. Mert ott rejlik benne minden új lehetőség.

Sokan kinevették, de néhányan titokban odasétáltak a kőkapuhoz. És lassan, egyikük a másik után átlépett rajta. Nem mindenki, de elég ahhoz, hogy a városban egyre több beszélgetés szülessen, és egyre kevesebb ajtó maradjon zárva.

Tanulság

Az emberek gyakran félnek attól, amit nem értenek. De az élet nem a megszokott sablonokban bontakozik ki igazán, hanem abban a pillanatban, amikor merünk nyitott szemmel nézni – és nyitott szívvel hallani.

Csattanó: 

Néha nem az a bátor, aki minden kérdésre tudja a választ, hanem az, aki el meri fogadni, hogy az ismeretlenben rejlik a legnagyobb ajándék.