A szó súlya.

"Aki könnyen ígér, nehéz teher lesz annak, aki komolyan veszi a szót."

Volt egy ember, aki úgy nőtt fel, hogy a szó nem hang volt, hanem súly.

Ha kimondta, letette az asztalra.

Ha ígérte, már dolgozott rajta.

Ha rábólintott, nem számolt vissza.

Egy nap valaki azt mondta neki:

– Tiéd lesz. Szólok. Intézem. Ne aggódj.

Ő hitt.

Nem azért, mert ostoba volt, hanem mert így volt felépítve.

Előre szólt másoknak, helyet csinált, rendet rakott, fejben már felelősséget vállalt.

Amikor aztán azt mondták neki:

– Megoldották.

nem dühös lett.

Hanem csendes.

Mert rájött valamire:

nem az vesztett, aki elvesztett egy lehetőséget, hanem az, aki elvesztette a szava hitelét.

Ő hazament.

Segített még valakin az út szélén.

Nem számolt. Nem mérlegelt.

Mert ami benne van, az nem alku tárgya.

Másnap ugyanúgy felkelt.

De egy dolgot már másképp tett:

nem adott többé hitelt ott, ahol a szó könnyű volt.

És bár kevesebb ember maradt körülötte, a csend tisztább lett.

A mozgástere szűkebb – de igazabb.

Mert aki a szót komolyan veszi, annak kevesebb út jut, de azok nem omlanak össze alatta.

A szó nem hang. A szó döntés.

És én a döntéseimben még mindig egyenes vagyok.