A legjobb szivar.

Volt egyszer egy ember, aki esténként mindig szivart szívott.
Nem azért, mert nem volt más dolga, hanem mert ez volt az ő csendes szertartása.
Leült a foteljába, kezébe vette a dobozt, és hosszasan válogatta a szivarokat.
Megnézte az illatukat, a színüket, a csavarásukat. Aztán mindig ugyanarra jutott: kivette a legrosszabbat, és azt szívta el.
– Miért mindig a legrosszabbat választod? – kérdezte tőle egy barátja.
– Mert így a holnapi biztosan jobb lesz – felelte mosolyogva a szivaros ember.
A barát azonban elgondolkodott, majd halkan így szólt:
– Bolond vagy, Feri. Ha mindig a rosszabbat választod, akkor minden estéd a várakozásról fog szólni, nem az életről.
Minden napod úgy ér véget, hogy 'ma még kibírom, majd holnap jobb lesz'.
- De nem lenne-e jobb ha minden nap végén úgy ülnél le, hogy a legjobb szivart szívod? Akkor minden nap a legjobb lesz.
A férfi elcsendesedett. A füst lassan gomolygott körülötte, mintha a gondolatai váltak volna láthatóvá.
Aztán bólintott, és attól a naptól fogva mindig a legjobb szivarját szívta el.
És valami különös történt.
Nem a holnapban kereste többé a jobbat, hanem a ma lett számára a legjobb.
Minden este úgy zárult, hogy a legszebb aromát, a legfinomabb ízt élhette át.
És minden reggel újra kezdhette – nem várakozással, hanem hálával.
Tanulság:
Az élet nem arról szól, hogy a rosszabbal kibírjuk, amíg eljön a jobb.
Az élet arról szól, hogy amit ma a kezünkbe adtak, azt teljes szívvel megéljük.
Aki mindig a holnap jobb szivarát várja, soha nem érzi meg a mai illatát.
Aki viszont ma szívja el a legjobbat, annak minden napja a legjobb lehet.