A repedt csésze

"Amit ma kezedben tartasz, lehet, hogy valaki más álma."

Volt egy idős ember, aki minden reggel ugyanabból a repedt csészéből itta a teáját.

A csésze nem volt szép.

Az oldalán hajszálrepedés futott végig.

A füle enyhén csorbult volt.

A máza sem csillogott már.

Egyszer a fia hozott neki egy új készletet.

Fényes, hibátlan, vastag porcelán.

– Apa, dobd ki azt a régit. Megérdemelsz valami szépet.

Az öreg csak elmosolyodott.

Másnap is a repedt csészét vette elő.

– De miért ragaszkodsz hozzá? – kérdezte a fia.

– Mert ebből mindig ugyanúgy meleg a tea – felelte csendesen.

A fiú nem értette.

Az öreg pedig folytatta:

– Tudod, a repedés miatt lassabban hűl ki.

A csorba füle pont úgy simul az ujjamhoz, ahogy évek alatt megszoktam.

És minden reggel, amikor a napfény átvilágít rajta, látom benne az időt.

Az életemet.

Megállt egy pillanatra.

– A hibátlan dolgok szépek.

De ami veled öregszik, az válik igazán a tieddé.

A fiú leült mellé.

Az öreg belekortyolt a teába.

– Az ember sokszor azt számolja, mi hiányzik.

Nagyobb ház. Több pénz. Erősebb test.

De közben nem veszi észre, hogy ott van a meleg a kezében.

Ott van az ablakon beszűrődő fény.

Ott van az, hogy ma is felkelt.

Kinézett az udvarra.

– Aki mindig a hibátlan csészét keresi,

az nem issza meg a teát.

Csend lett.

A tea gőze lassan felszállt.

És abban a gőzben ott volt minden, ami számított:

az idő,

a reggel,

a meleg,

és az, hogy még együtt ülnek.

Nem attól lesz teljes az élet, hogy minden hibátlan.

Hanem attól, hogy észreveszed: már most is meleg a tea a kezedben.

🌿