A reggel ajándéka.

Volt egyszer egy ember, aki minden reggel ugyanarra a padra ült ki, a háza előtt álló öreg diófa alá. A falu lakói gyakran mosolyogva nézték, de senki sem értette, miért ül ott némán, amíg fel nem kúszik a nap a dombok fölé.

Egy nap egy kisfiú odament hozzá, és megkérdezte:

– Miért ülsz itt minden reggel? Nem unalmas?

Az ember elmosolyodott.

– Nem a reggel ismétlődik, hanem én kapok mindig új ajándékot. Figyeld csak! – mutatott a horizontra. – Ma a felhők kékes árnyalatban játszanak, tegnap rózsaszínben úsztak. Ma a rigó dalolt először, tegnap a szarka csattogott. És holnap? Nem tudom. Ezért ülök itt. Hogy meglássam, mi az az apró csoda, amit a reggel nekem tartogat.

A kisfiú elhallgatott, majd mellé ült. Nézték, ahogy a fény lassan kibontotta a tájat, és a csendben egyszerre lett számukra világos:

a nap nem csak azért jön fel, hogy világítson – hanem hogy minden kezdetben új lehetőséget rejtsen.

Tanulság:

A reggel nem ugyanaz, mint tegnap. A reggel mindig új, és mindig hordoz magában egy kincset – ha van szemed meglátni.