🌾 A pad a parkban.

Minden reggel ugyanabban az időben ült ki az idős férfi a parkban lévő padra.

Egy régi könyvet olvasott, amit már kívülről ismert, de mindig ugyanott nyitotta ki.

A járókelők megszokták a látványt: sapkája, botja, a könyv és a mosolya mindig ugyanott voltak.

Egy nap egy kisfiú megállt előtte.

– Bácsi, miért olvassa mindig ugyanazt a könyvet? – kérdezte őszintén.

Az öreg becsukta a könyvet, és halkan így felelt:

– Mert nem a történet változik, hanem én.

A fiú elmosolyodott, de akkor még nem értette.

Évek teltek el. A parkban új padok kerültek, új fák nőttek, és egy napon

a fiú – már felnőttként – ugyanarra a padra ült le.

Elővette a saját könyvét, amit akkor olvasott, amikor még gyerek volt,

és megérezte, mit jelentett az öreg szava:

Nem az írott sorok tanítanak, hanem az, hogyan olvassuk őket ma.