A nap, ami végül mosollyá lett.

"A nap értékét nem az határozza meg, mit értünk el, hanem az, kinek lett tőle könnyebb a szíve."

Reggel még csak egy újabb feladatnak indult. Kilenc órára Komáromba kellett érni,

hogy egy ajtó megnyíljon – nemcsak egy irodáé, hanem egy új kezdeté is.

Az idő azonban nem mindig úgy lép, ahogy mi számoljuk.

A barátok vártak Budapesten, de az út hosszabb lett, mint terveztük.

A találkozás elcsúszott, a nap szélei szétestek, és egy pillanatra úgy tűnt, semmi sem oda érkezik, ahová kellett volna.

De az este csendben kijavította, amit a nappal elrontott.

Egy asztal.

Meleg fény.

Fűszerek illata.

És valaki, akinek a mosolya fontosabb minden pontosan betartott időpontnál.

Heni örült.

És abban a mosolyban minden a helyére került.

Mert vannak napok, amikor nem az számít, mit sikerült időben megtenni, hanem az, hogy végül kinek lett melegebb a szíve.

És az ilyen napok végén az ember megérti: nem a feladatok tartják össze az életet, hanem a mosolyok.

Van, hogy az idő szétesik,

de a szeretet estére mindig összerakja.

És ahol egy anya mosolyog,

ott a világ is megnyugszik egy kicsit.