A Mozdulat Csendje.

A test mozdul, a lélek hallgat.

Minden lélegzet egy ima, minden mozdulat egy szó, amelyet nem a száj, hanem a szív formál.

A mozdulat, ha tiszta, nem a testből fakad, hanem a Forrásból.

A Shaolin szerzetes tudja ezt: nem küzd, hanem áramlik.

A teste nem fegyver, hanem hangszer, amelyen az isteni rezgés szól.

A test fegyelme a csend gyakorlata.

A mozdulatok ritmusa nem harcról szól, hanem egyensúlyról —

az anyag és a szellem, a föld és az ég között.

Amikor a kéz emelkedik, a lélek hajlik meg.

Amikor a láb lép, az elme áll meg.

A mozdulat akkor szent, ha nem visz, hanem visszavisz —

a középpontba, ahol minden mozdulat kezdődik és véget ér.

A Buddha ül, a Shaolin mozog.

De mindketten ugyanazt az ürességet hordozzák.

Az egyik a csendben találja meg a mozdulatot,

a másik a mozdulatban a csendet.

A különbség csak annyi, mint a szél és a levegő között:

egyik láthatóvá teszi a másikat.

A mozdulat tisztasága a lélek tükröződése.

A csend nem tétlenség, hanem a jelenlét legmagasabb formája.

És aki egyszer eljut idáig, az tudja:

a csend nem a mozdulat ellentéte,

hanem a mozdulat szíve.