A Most Gazdasága.

A Most nem pillanat.

Nem múló időpont, hanem a Forrás csendes lélegzete.

Benne minden egyszerre történik — a múlt emléke és a jövő ígérete egyetlen rezdülésben találkozik.

A Most a gazda, aki a Lét földjét műveli.

A gondolat a mag, amit elvet, az érzés a víz, ami táplálja, a tett pedig az aratás — amikor a láthatatlan formát ölt.

A Lét a gazdaság maga: a tér, ahol a magok kikelnek, ahol minden ember egy-egy gondolatból született jószág, aki legeli az idő füvét, és tapasztalatot termel a Forrásnak.

Nem minden lélek lesz tenyész jószág.

Csak az, amelyik felismeri, hogy nem csupán része a mezőnek —

hanem maga is teremthet új világokat.

Aki érti, hogy a teremtés nem más, mint a figyelem tisztasága.

Az álom a gyakorló föld.

Ott tanulja a lélek, hogyan rezegjen anélkül, hogy rombolna,

hogyan építsen anélkül, hogy birtokolna.

Ott kísérletezünk a teremtéssel, míg az ébredés pillanatában rá nem ismerünk: a valódi világ is álom, csak sűrűbben rezeg.

Amikor a szitán átmegy a tudat, a sűrű anyag lehull, a tiszta rezgés tovább száll.

A test emlékezik, de már nem kérdez.

A gondolat önállóvá válik, és új világot hív életre —

egy új gazdaságot a Most határtalanságában.

Így lélegzik a Teremtés:

a Most megfogja a Létet,

a Lét megéli a Gondolatot,

a Gondolat visszatér a Mosthoz,

és újra elindul minden.

A Most gazdasága örök.

Nem mérhető időben, csak tudatban.

És mindenki, aki képes meghallani benne a saját rezgését,

már nem jószág — hanem társteremtő.