A magányos fa története.

Egy rét közepén állt egy öreg fa. Körülötte évek alatt minden megváltozott – új utak épültek, házak nőttek ki a földből, de ő maradt ott, egyedül. Az emberek gyakran elmentek mellette, de senki nem ült le az árnyékába.

Egy napon egy kislány megállt a fa mellett. Letette a könyvét a gyökerek közé, és ott kezdett olvasni. Másnap is visszajött, majd harmadnap is. Az öreg fa minden nap érezte, hogy nem hiába áll itt – van, akinek menedéket adhat.

Azóta mindig volt valaki, aki a fa árnyékában megpihent: egy fáradt utazó, egy gondolkodó ember, egy szerelmes pár. Az öreg fa már tudta: nem az számít, hányan rohannak el mellette, hanem az, hogy van, aki megáll, és megtalálja benne a nyugalmat.

Tanulság: Nem kell mindenkinek tetszened, nem kell mindenkihez tartoznod. Elég, ha egyetlen embernek otthont, nyugalmat vagy reményt adsz – az már értelmet ad a létednek. 🌳