A láng, amely már azt hitte, hogy  hajnal van.

"Nem az első láng dönti el a sorsot, hanem az, ki marad ébren, amikor a tömeg már ünnepel."

A város főterén azon az estén sokan álltak.

Zászlók voltak, kiáltások, könnyes arcok, összekapaszkodó kezek. Az emberek azt hitték, eljött a hajnal, mert végre fényt láttak ott, ahol sokáig csak sötét volt.

Egy fiatal férfi a tér közepén magasra emelte a fáklyát.

– Győztünk! – mondta.

A tömeg ujjongott.

A régi ház kapuja kinyílt, és valaki átadott neki egy nagy kulcsot. A nép ezt látta. A kulcsot. A mozdulatot. Az ünnepet.

De a tér szélén állt egy öreg nyomdász, aki nem tapsolt.

Nem azért, mert nem örült. Hanem mert látott már olyat, hogy a láng gyorsabban gyullad meg, mint ahogy a falak engednek.

Egy fiú odalépett hozzá.

– Miért nem ünnepel? Hiszen vége van.

Az öreg a régi ház ablakaira nézett.

– Fiam, a történelemben sokszor volt már úgy, hogy az emberek azt hitték, a kapu kinyílt. Aztán később derült ki, hogy odabent még minden szobához másnál van a kulcs.

A fiú elcsendesedett.

– Akkor nem is győztünk?

Az öreg lassan megrázta a fejét.

– Lehet, hogy győztetek. De a győzelem nem az a pillanat, amikor a tömeg hazamehet boldogan. A győzelem az, amikor másnap is marad valaki, aki figyel.

A téren közben egyre hangosabb lett az öröm. A fiatal férfi belépett a házba. A kapu becsukódott mögötte.

Odabent csend volt.

Túl nagy csend.

A folyosókon régi képek lógtak, a falak mögött régi ajtók rejtőztek, és némely zár olyan frissen csillogott, mintha még az ünnep előtt cserélték volna ki.

A fiatal férfi kezében ott volt a kulcs.

De amikor az első belső ajtóhoz ért, nem nyílt.

A második sem.

A harmadik mögül halk léptek hallatszottak.

Kint a tömeg még énekelt.

Az öreg nyomdász pedig a tér szélén halkan ennyit mondott:

– Most kezdődik.

Mert a történelem nem mindig ott fordul meg, ahol a zászlók lobognak. Néha ott, ahol valaki csendben kicserél egy zárat, miközben odakint mindenki a kulcsot ünnepli.

A fellángolás fontos, mert megmutatja, hogy az emberekben még él a remény.

De a remény csak akkor lesz történelemformáló erő, ha az ünnep után is marad belőle figyelem, bátorság és éberség.

A választás lehet kezdet.

De a kezdet még nem mindig befejezés.