A kút mélyén.

.Egy kis faluban élt egy fiú, aki mindig panaszkodott: túl sok a gond, túl nagy a sötétség az életében. Egy napon az öreg bölcs a falu szélénél megfogta a kezét, és egy régi, kiszáradt kúthoz vezette.

– Nézz bele! – mondta.

A fiú lehajolt, de csak mély sötétséget látott.

– Nem látok semmit – mondta csalódottan.

Az öreg azonban mosolygott, majd beledobott egy kavicsot a kútba. Kis idő múlva halk csobbanás hallatszott.

– Hallod? – kérdezte a bölcs. – A mélyben még mindig van víz. A kút él.

A fiú csodálkozva bólintott.

– Az élet is ilyen – folytatta a bölcs. – Ha csak a sötétséget nézed, azt hiszed, üres. De ha mersz hinni, és beledobod a saját kavicsodat – a reményt, a szeretetet, a türelmet –, akkor visszajön a hangja. És ez a hang emlékeztet, hogy a mélyben mindig ott van valami, ami életet ad.

A fiú ekkor megértette: nem a sötétség az úr, hanem az, hogy ő mit tesz bele a világba.

Tanulság

A nehézségek néha olyanok, mint a kiszáradtnak hitt kút: üresnek tűnnek. De a mélyben mindig van víz, amit csak egy apró hit, egy apró cselekedet képes felszínre hozni. A csobbanás pedig emlékeztet: a remény sosem tűnik el teljesen.