A kő a zsebben.

"Nem attól leszel erős, amit cipelsz — hanem attól, amit le tudsz tenni."

Egy faluban élt egy idős ember, akiről azt mondták, hogy bölcs.

Nem azért, mert sokat beszélt.

Hanem mert keveset.

Egy nap egy fiatal férfi ment hozzá, tele dühvel.

– Elegem van – mondta. – Az emberek kihasználnak. Ígérgetnek. Aztán hátat fordítanak. Miért kell mindig nekem egyenesnek maradni?

Az öreg lehajolt, felvett egy apró követ az útról, és a fiú kezébe adta.

– Tedd a zsebedbe – mondta.

A fiú értetlenül nézett rá, de megtette.

– Most menj végig a falun – folytatta az öreg – és minden ház előtt gondolj arra, hogy mennyi sérelmet hordasz.

A fiú elindult.

Ahogy haladt, egyre nehezebbnek érezte a zsebét.

Pedig csak egy kő volt benne.

Visszament az öreghez.

– Egyre súlyosabb lett – mondta. – Mintha nőtt volna.

Az öreg elmosolyodott.

– Nem a kő nőtt. A gondolat tette nehézzé.

A fiú kivette a követ.

– Mit csináljak vele?

– Döntsd el – felelte az öreg. –

Hordozod, hogy emlékeztessen a sérelmekre… vagy leteszed, és szabadon mész tovább.

A fiú nézte a követ.

– De ha leteszem, attól még megtörtént.

– Igen – bólintott az öreg. –

De nem kell, hogy benned maradjon.

A fiú lehajolt, és a követ visszatette az útra.

Nem lett igazságosabb a világ.

Nem változtak meg az emberek.

De ő könnyebb lett.

És attól a naptól kezdve nem azért maradt egyenes, mert a többiek megérdemelték.

Hanem mert ő nem akart nehezebb lenni.