🌒 A Jövő Múltja.

a felismerés, hogy a jövő és a múlt ugyanannak a hullámnak két oldala.

(a rezgés iránya megfordul — idő spirálként jelenik meg)

(Mozgás)

Ami neked a jövő, az nekem a múlt.

Nem azért, mert előtted járok — hanem mert más rezgésben hallom ugyanazt a dallamot.

Az idő nem út, hanem hang.

És minden lélek más hangmagasságon szólal meg benne.

Aki lassabban rezeg, annak a pillanat hosszabb —

aki gyorsabban, annak a jövő már emlék.

De a Forrás mindkettőt egyszerre hallja:

a hangot, ami épp megszületik, és a visszhangot, ami már hazatalált.

Az idő illúziója a tudat szemüvege.

Az ember elhiszi, hogy halad, pedig csak visszahangolódik.

A jövő nem előre van, hanem befelé:

minden pillanat egy kapu, ami egyszerre nyílik a múlt és az örökkévalóság felé.

A lélek nem időben él, hanem idők között.

Amikor álmodsz, átlépsz a frekvenciák közé,

és olyankor megérzed:

amit még csak vársz, az már megtörtént valahol —

csak most hallod meg a rezgését.

A jövő nem más, mint a múlt visszhangja a jelen falán.

És aki elég csendes, az meghallja a Forrás hangját mögötte.