A hely, ahol számít.

"A visszalépés nem vereség, hanem annak felismerése, hol nincs már dolgom."

Volt idő, amikor az ember minden meghívásra igent mondott.

Nem azért, mert vágyott rá, hanem mert azt hitte:

a jelenlét kötelesség.

Ott volt, ahol hívták.

Ott is, ahol csak megszokásból számítottak rá.

Ott is, ahol inkább eszköz volt, mint társ.

Sokáig nem vette észre, hogy közben egyre kevesebb hely marad neki.

Nem térben — hanem lélekben.

Egy napon azonban megállt.

Nem vitából.

Nem sértődötten.

Hanem csendben.

És akkor megértette: a visszalépés nem vereség.

Hanem választás.

Nem minden meghívás tisztesség.

Van, amelyik csak megszokás.

Van, amelyik érdek.

Van, amelyik a régi reflexekből születik.

Az ember ekkor elkezdett figyelni.

Nem arra, hogy hívják-e — hanem arra, hogyan.

Ahol kérdeztek, ott válaszolt.

Ahol számoltak vele, ott jelen volt.

Ahol csak számolták őt, onnan elmaradt.

Nem magyarázott.

Nem indokolt.

Nem kért felmentést.

Egyszerűen nem ment tovább oda, ahol már nem volt dolga.

És meglepő módon: a világ nem dőlt össze.

Csak letisztult.

Kevesebb hely maradt — de azok megteltek jelentéssel.

Az ember végül rájött: nem attól vagy jelen, hogy ott vagy, hanem attól, hogy számítasz.

És ahol számítasz, ott nem kell bizonyítanod.

Aki a helyén van,

annak nem kell minden ajtón belépnie.