A három kulcs.

"Az élet nem attól teljes, hogy mindent birtokolsz — hanem attól, hogy semmi sem tart fogva."

Egy öreg ember ült a folyóparton.

Nem horgászott, nem olvasott, csak nézte a vizet, mintha választ várna valamire, amit már rég megkérdezett.

Egy fiatal férfi megállt mellette.

Látszott rajta a sietség, a bizonyítás vágya, az a nyugtalanság, amit csak az érez, aki még azt hiszi, hogy az élet valahol máshol kezdődik.

– Mit nézel? – kérdezte.

– Azt, ami már megvan – felelte az öreg.

A fiú nem értette.

– Én inkább azt keresem, ami még hiányzik.

Az öreg elmosolyodott, majd három kavicsot vett fel a földről,

és egymás mellé tette őket a tenyerében.

– Az élethez három dolog kell – mondta csendesen.

– Egészség. Pénz. Szabadság.

A fiú bólintott.

– Igen… ha ez megvan, akkor boldog az ember.

Az öreg lassan megrázta a fejét.

– Nem.

Ha ez megvan… akkor kezdhet élni.

A folyó közben ugyanúgy folyt tovább, mintha mindig is tudta volna ezt az igazságot.

Nem sietett, nem bizonyított, csak tette a dolgát – szabadon.

A fiú sokáig állt ott némán.

Először nem tervezett, nem számolt, nem akart gyorsabban odaérni sehová.

Csak lélegzett.

És először érezte, hogy talán már nincs is olyan messze attól, amit eddig keresett.

Mert néha nem az hiányzik az életből, amit megszerezni kell – hanem az, amit végre észre kell venni.

A szabadság.