
A fény amit tovább adtak.
A fény, amit továbbadtak.
Egy kis faluban egy hideg, esős reggelre ébredtek az emberek. A szél végigsöpört az utcákon, a házak ablakai bepárásodtak, és a füst lassan kúszott fel a kéményekből.
Aznap a templomtorony harangja nem a szokott időben szólalt meg. Az öreg harangozó, Miklós bácsi megbetegedett, és nem volt, aki helyette felmenjen a toronyba.
A falu csendes maradt — és valami hiányzott.
Nem a hang, hanem az érzés: hogy valaki ott fenn, minden reggel megszólaltatja a nap kezdetét.
Egy kisfiú, Bence, észrevette, hogy az emberek csak mennek el a torony mellett. Mindnek dolga volt, mind sietett.
De a fiú megállt. Felnézett. A torony magas volt, a lépcső meredek, a kötelek vastagok — de valahogy tudta, hogy meg kell próbálnia.
Felment, lépésről lépésre, szíve hevesen vert, keze csúszott a nedves kötelen.
Amikor végre megrántotta, a harang megmozdult. Mély, meleg hangja átsuhant a falu felett, visszaverődött a dombokról, és minden ház ablakán át bekopogott a reggel.
Az emberek kinéztek — és mosolyogtak.
Nem tudták, ki tette, de érezték: valaki jót akart.
Később, amikor Miklós bácsi jobban lett, elment a fiúhoz.
Nem szólt sokat. Csak letett elé egy apró, fából faragott harangot, és azt mondta:
"Amikor majd felnősz, emlékezz rá, hogy a jóság is ilyen hang.
Nem mindig tudjuk, honnan jön — de mindig messzire hallatszik."
Évekkel később, amikor a falut nagy vihar sújtotta, Bence már felnőtt volt. Az áradás elsodorta a hidat, a házakból vizet kellett merni, a sötétség elnyelte az utakat.
De Bence nem feledte a harang szavát.
Elindult, és hívta a többieket.
Együtt dolgoztak: kötelet feszítettek, lámpákat gyújtottak, ételt osztottak.
És amikor hajnalban elült a szél, és a nap kibújt a felhők mögül, a falut nem a víz, hanem az összefogás tartotta egyben.
Másnap a templom harangja ismét megszólalt.
De most mindenki tudta, hogy nemcsak a toronyból hallatszik —
hanem minden szívből, amely egymásért dobban.
Tanulság:
A jóság sosem marad visszhangtalan.
Aki fényt gyújt másban, maga is világosabb lesz.