A Csomóbontó.

Volt egyszer egy falu, ahol az emberek gyakran panaszkodtak:
– Nézd, milyen nagy csomó van a hálómon! – mondta egyik.
– Az enyém teljesen összegabalyodott! – sóhajtott a másik.
Jöttek, panaszkodtak, mutogatták a gubancokat. A faluban élt azonban egy ember, aki sosem kérdezte: "Ki kötötte így össze?" vagy "Miért hagytad idáig fajulni?"
Ő csak leült melléjük, kezébe vette a hálót, és így szólt:
– Látom a csomót. De látom benne a fonalat is. Ha akarod, segítek kibontani.
Akadt, aki hagyta. Annak a hálója újra kisimult, és halat foghatott vele.
Akadt, aki inkább tovább panaszkodott. Az ő hálója ugyanúgy összegubancolva maradt.
Egy nap egy gyermek megkérdezte tőle:
– Miért nem mondod meg mindenkinek, hogyan kell csinálni?
Az ember elmosolyodott:
– Az ő hálójuk, az ő döntésük. Én csak segítek megtalálni a fonalat.
És ettől kezdve így nevezték őt: a Csomóbontó.
Nem azért, mert minden problémát megoldott – hanem mert megtanította az embereket arra, hogy a megoldás mindig bennük van.
Tanulság:
A probléma mindig adott. A kérdés az, hogy panaszkodni akarunk-e róla, vagy merjük megfogni a fonalat, amit valaki felénk nyújt.