A csendes mentor.

🔹 A csend gyakran többet mond minden szónál.

Van, aki meghallja benne a békét, más a kiáltást. De csak a bölcs érti meg, hogy a csend maga a tanítás.

Volt egyszer egy falu, ahol mindenki hangosan tanított. A mesterek kiabálva magyarázták az igazságot, a vezetők harsány szavakkal gyűjtötték maga köré az embereket. Aki erősebb hangon szólt, annak hitt a tömeg.
Csak egy ember volt más. Ő nem szólt sokat. Ült a folyóparton, figyelte az embereket, néha csak bólintott, vagy egyetlen rövid mondatot mondott. Az emberek többsége legyintett rá:
– Mit tudhat ez a hallgatag ember? Ha volna igaza, biztos hangosabban beszélne.
Aztán jött egy vihar. A folyó kiöntött, a házak falai megrepedtek, a piac zsivaja elnémult. Aki a hangos szavakra hallgatott, összeomlott a bizonytalanságban.
Csak azok találtak biztonságot, akik korábban megálltak egy pillanatra a folyóparton, és meghallgatták a csendes ember rövid mondatait. Mert azokban a szavakban nem harsány parancs volt, hanem iránytű.
És akkor megértették:
– A csend néha a leghangosabb kiáltás. Aki meghallja, bölcsebbé válik. Aki nem, annak csak üresség marad.
👉 Tanulság:
Nem mindig az tanít a legtöbbet, aki a leghangosabban szól. A csend maga is tanítómester – de csak annak, aki elég tapasztalt és elég bölcs, hogy megértse.