A csendes ember a városban.

"A legnagyobb ellenállás néha az, ha nem engeded, hogy elvegyék az emberséged."

Ma nincsenek tölgyerdők.

Csak irodák. Képernyők. Szabályzatok.

Az emberek nem botoktól félnek, hanem számláktól, határidőktől, rendszerektől, amelyek mindig "automatikusan" döntenek.

És ebben a világban is él egy ember.

Nem híres.

Nem hangos.

Nem lázadó.

Csak figyel.

Látja, amikor egy idős asszony nem érti a papírokat.

Amikor egy apa már harmadszor kér segítséget, de mindig csak ígéreteket kap.

Amikor egy fiatal belesimul a rendszerbe, mert azt hiszi, nincs más út.

Ez az ember nem szidja a világot.

Nem ír jelszavakat.

Nem keres ellenséget.

Csak nem válik érzéketlenné.

Segít, amikor tud.

Megáll, amikor más továbbmenne.

És nemet mond, amikor a könnyebb út hazugság lenne.

Sokan bolondnak tartják.

Mások naivnak.

Van, aki kihasználja.

De van, aki megérzi: nem a megoldásait keresi, hanem az embert benne.

És talán nem változtatja meg a világot.

De megváltoztat néhány életet.

És néha ez több, mint egy forradalom.

Nem mindenki látja.

Nem mindenki érti.

De aki egyszer találkozott vele,

tudja:

A világ nem csak rendszerekből áll — hanem szívdobbanásokból is.