A Csáp és a Központi Agy.

A Csáp és a Központi Agy.

Volt egyszer egy polip a mély tengerben.

Minden csápja külön élt: tapogatott, érzett, mozdult – mintha saját akarata lenne.

És mégis, minden mozdulat egy láthatatlan központi agyhoz tartozott, ami a mélyben rejtőzött.

Egyik csáp egy napon így szólt:

– Miért kell mindig a központnak engedelmeskednünk? Hiszen én is látok, én is érzek, én is dönthetek. Nem lehetnék én magam a központ?

A többiek hallgattak. Némelyik bólogatott, némelyik legyintett.

De az agy csendben maradt.

A csáp ezután saját útra indult. Tapogatott, ragadta a köveket, próbálta követni a saját akaratát.

És láss csodát: működött. Volt ereje, volt döntése.

Csakhogy egy idő után észrevette: nem tudja, mi történik a többiekkel. Nem tudja, merre van a mély és merre a felszín.

Olyan volt, mint egy vak utazó egy ismeretlen térképen.

Ekkor elgondolkodott:

– Talán a központ nem is parancsol. Talán csak összeköt. És amit én szabadságnak érzek, az valójában mindig is része volt valami nagyobbnak.

És innen a történet vége nyitva marad.

Mert senki sem tudja, hogy a csáp visszatért-e a központba, vagy önálló életet élt tovább.

Ahogy azt sem tudni, hogy maga a központ is csak egy másik, még nagyobb lény csápja-e.