A cipőfűző története

Volt egyszer egy férfi, aki mindig sietett.

Sietett munkába, sietett haza, sietett aludni is.

Egy nap reggel, mikor már késésben volt, észrevette, hogy a cipőfűzője elszakadt.

Idegesen lerúgta a cipőt, káromkodott, és dühében meg is rúgta a széket.

A székről leesett valami — egy régi fotó, amin a felesége nevetett.

A férfi egy pillanatra megállt.

Csak nézte a képet, és mintha hirtelen kihúzták volna belőle a sietséget.

Leült, a kezébe vette a cipőjét, és elkezdte újra befűzni.

Nem rohant, nem szitkozódott. Csak fűzött — lassan, figyelmesen.

A felesége hangja csendült meg benne:

"Ha valami elszakad, nem eldobni kell, hanem összekötni újra."

Aznap nem ért be időben a munkába.

De valahogy mindenki kedvesebb volt vele.

Mosolyt kapott a boltban, kávét a kollégájától,

és este, mikor hazaért, a fia odament hozzá:

"Apa, ma más vagy. Olyan… nyugodt."

A férfi csak mosolygott, és azt mondta:

"Ma reggel újra megtanultam befűzni a cipőmet."

Tanulság:

A világ nem akkor szakad el, amikor valami tönkremegy —

hanem amikor már nem vesszük a fáradságot, hogy megjavítsuk.

A türelem néha csak egy cipőfűző, de rajta múlik az egész nap.