🌿  A cipész mosolya.

Volt egyszer egy cipész, aki minden reggel ugyanúgy kezdte a napját: letörölte az asztalát, megsimogatta a régi kalapácsát, és halkan ennyit mondott:

– Köszönöm, hogy ma is lesz kinek segítenem.

A műhelye kicsi volt, a cipők régi, az emberek siettek.

De aki belépett hozzá, nemcsak megjavított cipővel ment el — hanem valahogy könnyebb léptekkel is.

Egyszer egy fiú megkérdezte tőle:

– Bácsi, miért mosolyog mindig, mikor mindenki más siet és panaszkodik?

A cipész letette a kalapácsot, és így felelt:

– Mert ha én nem mosolygok, a világ egy pillanatra sötétebb lesz. De ha igen — talán valaki mást is megvilágítok vele.

Aznap a fiú elgondolkodva ment haza.

És másnap, amikor az iskolában a barátja elfelejtett ceruzát hozni, ő csak mosolygott — és adott egyet.

A világ újra egy árnyalattal világosabb lett.