The Burden of Choice.

A döntés terhe / The Burden of Choice

Magyar

English

Egy férfi hosszú évekig cipelte a vállán a keserűséget.

A man carried the weight of bitterness on his shoulders for many years.

Mindig másokat hibáztatott: a főnökét, a családját, a körülményeket, sőt még az időjárást is.

He always blamed others: his boss, his family, circumstances, even the weather.

"Ha ők másképp döntenek, most minden más lenne" – ismételgette magának nap mint nap.

"If they had decided differently, everything would be different now," he repeated to himself day after day.

Egy este azonban, amikor egyedül ült, és a szoba csöndjét csak a szíve dobbanása törte meg, megérezte, hogy a teher nem kívül van.

One evening, as he sat alone and the silence of the room was broken only by the beating of his heart, he felt that the burden was not outside.

Nem az emberek, nem a világ, hanem ő maga rakta saját vállára a súlyt.

Not the people, not the world—but he himself had placed the weight upon his own shoulders.

A felismerés eleinte fájt – hiszen kimondani, hogy "én döntöttem így", olyan volt, mintha saját magát ítélné el.

The realization hurt at first—for to say "I chose this" felt like condemning himself.

De ahogy lassan kiengedte a száján a szavakat, valami különös történt: a súly könnyebb lett.

But as he slowly let the words escape his lips, something strange happened: the weight grew lighter.

Mert ahol beismerés van, ott kezdődik a szabadság.

For where confession exists, freedom begins.

És ahol szabadság van, ott megszülethet a jövő.

And where freedo